Példaképeink üzenetei

Marics Peti – Valkusz Milán

Nagyon köszönjük a megtisztelő megkeresést.
Számunkra a zene már fiatalon kapaszkodót jelentett. Nem volt könnyű az út, sokszor kellett újrakezdenünk, bizonyítanunk és elhinnünk magunkról, hogy képesek vagyunk többre. A legfontosabb, amit megtanultunk, hogy a kitartás és a hit önmagunkban sokszor többet ér, mint a körülmények.
Ma a zenélés mellett televíziós műsorokban is szerepelünk, és több párhuzamos projekten dolgozunk. Ez folyamatos tanulást, fegyelmet és bátorságot igényel. A céljainkat mindig apró lépésekre bontjuk, és minden nap teszünk egy kicsit azért, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk.
Azt üzenjük Nektek, merjetek nagyot álmodni, és ne adjátok fel akkor sem, ha az út nehezebbnek tűnik. A tehetség fontos, de a szorgalom és az elszántság az, ami igazán előre visz.
Sok sikert és erőt kívánunk Nektek!
Milo és Peti

Parno Graszt

Mi vagyunk a Parnograszt.
Szeretnénk, hogy halljátok, hogy mi miért tartunk itt és hogy milyen utat jártunk be.
Igazság szerint mi is szegény környezetben nőttünk fel, szegény környezetből jövünk. Paszab egy nagyon kicsi település és hát nagyon rögös utat jártunk be ahhoz, hogy mi ezt a sikert elérjük és nagyon nagy kitartás kellett.
Azt tudnotok kell, hogy gyerekkorunk óta, 40 éve csináljuk. Elképzelhetitek, hogy mennyi munka van ebben. Tudtuk, hogy ezt csinálni akarjuk és nem adtuk fel.
Csak előre, ne adjátok fel Ti sem az álmaitokat, nem számít a körülmény. Az számít, hogy mit szeretnétek, mi a céljaitok és hogy azt megvalósítsátok. Legyen célotok, kitartásotok és erőtök hozzá és akkor talán az álmotok valóra is válik.

Pásztor Anna

Sziasztok, gyerekek! Hogyan lehettek sikeresek?
A sikeres élet szerintem az, amikor boldog vagy. Mindenképpen keresd meg azt, ami belül „csiklandoz”, izgat, s rá fogsz jönni. Nézz meg mindenkit, kövess be mindenkit és tegyél két külön csoportot magadnak: ez tetszik, ez nem tetszik. Belül figyeld meg, hogy mi az, ami tényleg izgat, ami után, ha elkezded csinálni vagy gyakorolni, vagy elindulsz abba az irányba, akkor belül van egy ilyen jóleső rábólintó érzés. Meg fogod érezni, keresed és ha elindulsz azon az úton, akkor észreveszed, hogy jönnek a lehetőségek, először szép lassan, aztán utána hihetetlen mód, de muszáj megtalálni ezt a belső iránytűt, ami irányába el tudsz indulni.
Keresd meg mi az a foglalatosság, amitől elképesztően jó kedved lesz és amikor ezt megleled és elindulsz abba az irányba, akkor szerezz magad mellé embereket, akikkel kedvesen bánsz, akiket lelkesítesz, akik szintén szeretik azt csinálni, amiben te hiszel. Akkor kedves és haver emberekkel együtt fogsz csinálni valami olyasmit, ami izgat és ez maga a siker. Lehet ez 3-5 ember vagy 2000 ember, lehet akár ez a legminimálisabb kis dolog is a világon. Készíteni valami kézműves tárgyakat vagy éppen zenét írni. Zenét írni lehet 30-50 embernek, vagy csak a családnak, vagy magadnak örökre is. Találj meg valamit, ami belülről vonz és csiklandozz, az a te utad. Minden más út már járt, azt már megcsinálták, csak második, harmadik, ezredik lehetsz rajta és nem fog olyan jól sikerülni, mint annak, aki azon jár.
Inspirálódj ezer emberből, találd meg, hogy mi az, ami bennük téged vonz. Elérhetsz egy bizonyos pontra és akkor azt mondod, hogy jól van, mást is kipróbálsz, de legyen az a tied. Mindenkinek van egy saját kis gyönyörűséges kis titka legbelül és ezt a titkot fejtsd meg. Ne hagyd, hogy mások megfejtsék csak mondjuk inspirálódj általuk.
Kitartást nektek és amikor tényleg a gödör fenekén vagytok akkor én azt szoktam magamnak mondani, hogy onnan legalább nincs lejjebb, nem lehet lejjebb esni és akkor kell elrúgni magad! Keress magadnak haverokat, társakat, barátokat, szövetségeseket és egy célt, amit együtt csináltok. Bármilyen pici is legyen lehet, hogy nagyra nő, de lehet nyugiba maradsz kicsibe és az se baj

Kádár L. Gellért

Köszönöm a megkeresést és a bizalmat.
Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy valakit egy „szép mondat” visz előre. Engem sem az vitt. Hanem az, amikor rájöttem, senki nem fog helyettem dolgozni, és senki nem fogja eldönteni helyettem, hogy mire vagyok képes. Sokáig én sem tudtam, merre van az utam. Nem volt egy kész térkép, csak próbálkozások, hibák, kudarcok.
Matematika–informatika szakos gimnazistaként döntöttem el, hogy jelentkezni fogok a Színművészetire. Ez nem egy „logikus” lépés volt, és nem is olyan döntés, amit bárki támogatott volna körülöttem. Sem a családom, sem azok az emberek, akiktől segítséget várhattam volna. Amikor először kimondtam hangosan, hogy a Színművészetire szeretnék jelentkezni, az egyik első reakció ez volt:
„Komolyan te akarsz menni színire? Előbb meg kellene tanulnod beszélni… az „R” betűt.” Akkoriban raccsoltam, és ez egy olyan dolog volt, amit szégyelltem. Sokáig kísért ez az érzés, hogy nem tudok valamit úgy, „ahogy kellene”.
Ezért is lett volna könnyű elhinni ezt a mondatot.
De nem ez történt.
Valami bennem nem engedte, hogy ezt végleges igazságként elfogadjam.
A kitartás nem egy érzés. A kitartás az, amikor nincs kedved, nincs visszajelzés, nincs siker – és mégis csinálod tovább!
Nem lett könnyebb. Nem lett hirtelen támogatás.
Viszont eldöntöttem, hogy nem a körülményeim, és nem mások véleménye fogja meghatározni, hogy meddig juthatok el.
A kudarcok nem eltántorítottak, hanem irányt adtak.
Minden visszajelzésből azt próbáltam megérteni, min kell dolgoznom, miben kell fejlődnöm. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy elindulj. De el kell indulnod ahhoz, hogy valaha jobb legyél.
Ha egy dolgot átadhatok, akkor ez az:
Ne várd meg, amíg mások hisznek benned! Elég, ha te nem adod fel magadat!
Köszönöm, hogy gondoltatok rám, és hogy részese lehetek ennek a kezdeményezésnek. Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek!

Peller Mariann

Drága Gyerekek!
Az én hitem szerint: bár a sorsunk bizonyos állomásai előre meg vannak írva, és ami nekünk rendeltetett, az előbb-utóbb megérkezik hozzánk, mégis úgy hiszem-tapasztalom, hogy tudatossággal még a sorsunk is felülírható. Néha türelmetlenek vagyunk, mert azt szeretnénk, hogy minden most azonnal történjen, de az élet – különösen az elején – nem így működik. Fontos, hogy mindig próbálkozzunk, tanuljunk, de legfőképpen hallgassunk a szívünkre, az érzéseinkre – megérzéseinkre – ezek segítenek ráérezni arra, mi az az irány, amit a lelkünk választott valójában!
Ne feledjétek: a kitartás, a kíváncsiság és a nyitottság segít abban, hogy a dolgok szépen kibontakozzanak a maguk idejében, és hogy megtaláljátok azt, ami valóban a ti utatok. Higgyetek magatokban, és adjatok időt a dolgoknak!
Szeretettel:
Mariann

Szabó Ádám

Kedves Felsődobszai Diákok!
Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, és őszintén köszönöm, hogy gondoltatok rám. Nagyon megható számomra, hogy egy ilyen fontos és szép kezdeményezéshez fordultatok hozzám.
Hiszem, hogy nem az dönti el az ember sorsát, honnan indul, hanem az, hogy mennyire hisz magában, mennyire tud felállni a nehézségek után, és mennyire meri követni azt, amit a szívében érez. Az én utam sem egyik napról a másikra lett olyan, amilyennek kívülről talán látszik. Gyerekként kezdtem el zenélni, nagyon fiatalon szerettem bele a harmonikába, és azóta is azt érzem, hogy az ember akkor talál rá igazán önmagára, amikor valamiben nemcsak tehetséget, hanem örömöt, hitet és küldetést is talál. 5 évesen kezdtem harmonikázni, később több országos és nemzetközi versenyen, műsorban is szerepeltem, de ezek mögött rengeteg munka, gyakorlás, bizonytalanság és újrakezdés volt.
Azt szeretném üzenni Nektek, hogy soha ne higgyétek el, hogy kevesebbet értek bárkinél. Lehet, hogy valaki nehezebb helyzetből indul, lehet, hogy kevesebb lehetőséget kap az elején, de a kitartás, az alázat, a szorgalom és a hit olyan erő, amit senki nem vehet el Tőletek. Sokszor nem az a legerősebb, akinek a legkönnyebb, hanem az, aki a nehézségek ellenére is megy tovább.
Nagyon fontos, hogy találjátok meg azt, amiben jók vagytok. Lehet ez zene, sport, tanulás, rajz, tánc, kézügyesség, vagy egyszerűen csak az, hogy jó szívvel fordultok mások felé. Minden emberben van valami értékes, valami különleges. Néha idő kell hozzá, hogy ezt észrevegyétek magatokban, de ott van Bennetek. És ha egyszer megtaláljátok, kapaszkodjatok bele, és ne engedjétek el.
A siker szerintem nemcsak díjakból, tapsból vagy eredményekből áll. A siker az is, amikor nem adjátok fel. Amikor tanultok a hibáitokból. Amikor akkor is továbbmentek, ha valaki azt mondja, hogy nem fog sikerülni. Amikor megőrzitek a szíveteket, az emberségeteket, és közben építitek a saját utatokat.
A legfontosabb pedig az, hogy merjetek álmodni. Mert minden nagy dolog egy álommal kezdődik. De az álom önmagában kevés: tenni is kell érte, újra és újra. Lesznek nehéz napok, lesznek csalódások, de higgyétek el, hogy minden befektetett munka számít. Minden kis lépés közelebb visz ahhoz, akik lenni szeretnétek.
Nagyon szurkolok Nektek, és azt kívánom, hogy mindannyian találjátok meg a saját hangotokat, a saját utatokat, és egyszer majd Ti is példaképpé váljatok valaki más számára.
Szeretettel és bizalommal:
Szabó Ádám

Mohamed Fatima

Szóval én nem éltem meg a gyerekkoromat rosszul, bár mindenki azt mondja, hogy nagyon nehéz volt. 8 éves korom óta nem lakok az anyukámmal. 15-16 éves voltam mikor a Fekete Vonatba együtt mi Juniorral elkezdtünk zenélni. Nagyon kis szemtelen szabadszájú gyerekek voltunk és azt mondtuk, hogy mi el fogunk jutni odáig, hogy a magyarok és a cigányok közt ne legyen ellenszenv. Mi magyarok vagyunk, de roma származásúak és ettől még lehetünk mi is különbek. Ne csak a lopást-csalást, ne csak a negatív dolgokat halljuk mindig, hanem azt is, hogy a cigányok nagyon tudnak hiphoppal összekeverni az autentikus zenét. Mi így lettünk Magyarországon elsőként a leghíresebb roma hiphop csapat.
Azt mondom, engem semmi, de semmi nem állít meg a céljaim kitűzése előtt. Ha én kitűzök valamit addig megyek, addig csinálom, amíg el nem érem. Nekem ez az üzenetem nektek, hogy bármi legyen a világban, bármi vegyen körül titeket, nehézség, boldogság mindig legyetek hálásak, mert mindennek a vége győzelem. Bármilyen nehézséget láttok most, a végén megtanuljátok a leckét, mert az egész életünk egy nagy iskola. Tudjátok, mindig ott vagyunk, ahol lennünk kell az életben. Sosem vagyunk rossz helyen. Minden azért van az életben, hogy tanuljunk belőle és hogyha okosak vagyunk a rosszat is jónak fogjuk látni egy idő után. Soha nem szabad feladni, azért nem szabad feladni, mert ott akkor, amikor az ember legjobban mélyen van, a legnehezebb és amikor pont feladná akkor jön az áldás. Azután, ha ott kitartasz, azután biztos, hogy jön a jobb.

Viczián Viktória

Először is nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus gyerekeknek írhatok, mint Ti.
Szeretnék Veletek megosztani pár tapasztalatot, amit én már megéltem, és talán Nektek is segíthet. Az élet rengetegszer ad nagy pofont, de ugyanakkor, ugyanekkorra lehetőséget is dob, ha nem még nagyobbat. Tanuljátok meg megélni az érzéseiteket, még akkor is, ha fáj, mert ezekből tudtok fejlődni.
Ismerjétek meg önmagatokat! Ha tisztában vagytok a saját jó és rossz tulajdonságaitokkal, sokkal könnyebb lesz az életben venni az akadályokat és azokból ismételten tanulni, majd profitálni belőlük.
Ne féljetek segítséget kérni soha! Mindig lesz valaki, aki mellettetek áll és támogat, sokszor lehet, hogy ez olyan ember lesz, akire soha nem is gondolnátok. Legyetek nyitottak az életben. Néha csak a semmiből jönnek olyan lehetőségek, amikre, ha nyitottak vagytok, megváltozhat az egész életetek.
Keressétek mindig a jót! Ha azzal kezditek a napot, hogy felsoroltok 3 dolgot, ami mosolyt csal az arcotokra, máris szebb tud lenni egy nehezebb nap is. Illetve, ha tudtok, tegyetek Ti is jót másokkal, sokszor csak egy mosoly, egy pár kedves szó, vagy értő fülek, esetleg egy ölelés szebbé teszi mások napját. Az, hogy adtok, Titeket is fel tud tölteni, jobban, mint gondolnátok.
Remélem, ez a pár gondolat segít Nektek is a jövőben, mert engem ezek visznek előre és ösztönöznek a fejlődésre.
Szeretettel:
Viczián Viktória

Győrfi Pál

Sziasztok!
Van néhány jó tanácsom számotokra:
Mi az életben a legfontosabb dolog? Élvezni az életet. Azt csinálni, ami neked jó, de ez önmagában kevés, szerintem az is fontos, hogy legyen egy másik dolog is, mégpedig az, hogy valahogy az életben próbálj a többi embernek is jót tenni, mert hogyha valaki mindig a saját örömét keresi az nem lesz igazán boldog, az okoz igazán boldogságot, hogyha másoknak is örömöt tudsz szerezni. Vannak olyan emberek, akik egész életükben úgy lesznek boldogok, hogy a környezetükben levőket is boldoggá tudják tenni. Szerintem ez az élet igazi értelme.
Igazából nekem gyerekkorom óta megvolt, hogy mi akarok lenni, de nem minden gyereknek van meg ez, és ma talán még nehezebb eldönteni, hogy hogy akarsz tovább menni az életedben vagy felnőttkorodban mit akarsz csinálni, mert a világ sokkal gyorsabban változik, mint régen. Régen a legtöbb esetben a gyerek tovább csinálhatta azt, amit a szülei csináltak, tehát mondjuk, ha a szülőnek volt egy cipészműhely akkor a gyerek megtanulta a cipész mesterséget és akkor ő vitte tovább a cipészműhelyt. Nagyon sok gyereknél így volt ez régen. Ma ez nagyon ritka dolog, hogy tovább tudod vinni a szüleid mesterségét, szakmáját vagy a munkáját, és ráadásul sose lehet tudni mostanában már, hogy 10 év múlva milyen szakmára vagy munkára lesz szükség. Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne parázzatok, ne idegeskedjetek hogyha nem tudjátok, hogy mik akartok lenni. Nincs ezzel semmi baj, mert olyan gyorsan változik a világ, s inkább várj egy kicsit és figyelj magadra, hogy mi az, ami érdekel és ami érdekel abba próbálj tervezni előre, hogy esetleg tényleg a világnak is szüksége van-e rá, mert az kevés hogyha téged érdekel. Küzdjetek és legyetek kitartóak!

Hien

Az én karrierem során mindig a zene szeretete mutatott utat. A sikereim mellett rengeteg sikertelenség is volt. Volt olyan, amiből könnyebb volt felállni, volt olyan, ami több ideig tartott. Viszont mindig emlékeztettem magamat, hogy egyedül én állhatok a sikereim útjában. Sosem felejtem el, amikor gimiben énekeltem az osztály előtt és kinevettek a fiúk. Annyira szerettem énekelni, hogy egy percig nem tartott ez vissza. Sőt, azt gondoltam magamban: egy nap majd az én dalaim szólnak a rádióból. Később, amikor leérettségiztem, felvételt nyertem a műszaki egyetemre. Egy belső hang azt súgta, hogy nekem nem ez az utam. Így hát jelentkeztem pár zenei egyetemre, többek között álmaim egyetemére, a Berklee-re. Tudtam, hogy a családom számára megfizethetetlen volt a tandíj, viszont azt is tudtam, hogy van lehetőség ösztöndíjra, méghozzá olyan ösztöndíjra, ami fedezi a teljes tandíjat. Amikor először nyertem felvételt, egy kisebb összegű ösztöndíjat kaptam, ami nem volt elég ahhoz, hogy kimenjek Bostonba és ott tanulhassak. Nem adtam fel, következő évben újra kiutaztam a londoni meghallgatásra. Tisztán emlékszem, hogy mandulagyulladásom volt és már majdnem elfogadtam, hogy nem fogok Bostonba menni. Annyit viszont tudtam, hogy mandulagyulladás ide vagy oda, szeretnék szívből énekelni. Később megkaptam az értesítő levelet arról, hogy teljes ösztöndíjat nyertem. Ez egy olyan áldás volt számomra, ami mai napig végigkísért. Azt tanácsolom, hogy higgyetek magatokban és ne féljetek a sikertelenségtől! Minden nagy sikerhez vezető út tele van megpróbáltatással, sikertelenséggel, amikből tanulni kell, majd gyorsan továbblépni és a következő célra fókuszálni. Sőt, csak az a sikertelenség, amit te nevezel annak. Ha bármi tanulságot kaptál belőle, lehet az egy lecke, egy útmutató, ami később megerősít. Ha elbizonytalanodtok magatokban, vegyétek magatokat körbe a családdal, barátokkal, akik hisznek bennetek. Támogassátok egymást, közös erővel sokkal gyorsabban fogtok elérni dolgokat. Az oktatás az egyik legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatjátok az életeteket

Szandi

Sziasztok!
Mitől lesz valaki boldog?
Szerintem a jó isten mindenkinek adott valami talentumot, csak meg kell találjuk, hogy mi az, amiben tehetségesek vagyunk, mi az, amiben ki tudunk bontakozni, és ha megtaláljuk, és ezzel elkezdünk foglalkozni, fejleszteni magunkat és önkritikusak leszünk, akkor egészen biztos, hogy előbb-utóbb sikeresek leszünk. Mert amiben tehetségesek vagyunk, abban könnyebben tudunk sikert elérni. És hogyha sikeresek vagyunk, akkor BOLDOGOK is leszünk.
Én 13 éves voltam, amikor az első lemezem megjelent, és soha nem az volt a mozgatórugó számomra, hogy sztár akarok lenni, hanem az volt számomra a legfontosabb, hogy örömet tudjak szerezni, azzal, amiben én is örömömet lelem, az éneklésben.
Tiszta szívemből kívánom nektek, hogy Ti is találjátok meg azt, amiben tehetségesek vagytok, amiben igazán jól érzitek magatokat, és akkor legyetek szorgalmasak, kitartóak! Soha ne nézzetek másokat, akik sikeresek irigykedve, hanem inkább próbáljátok ellesni, hogy mi az, amit ők jól csinálnak. Mindehhez nagyon sok sikert kívánok Nektek.
Legyetek BOLDOGOK!
Sziasztok!

Csocsesz

Kedveseim!!
A legfontosabb dolog, hogy higgyetek magatokban! Ha valamit szeretsz és jól érzed magad benne, azt kell folytatni! 8 évesen furulyázni tanultam. Az általános iskolában az énektanárom vezette a zenekart, itt „megfertőződtem” a zene szeretetével! Jártunk fellépni, s nagyon tetszett a közönség szeretete és a folyamatos gyakorlás miatt egyre jobban ment! Ezek után klarinétozni kezdtem, ami a mai napig kedvenc hangszerem!! Csak kitartás kell!!
A jódli az egyik nagy kedvencem, s a sváb zene szintén!! A magyar mulatós mindenkinek szól, ezért ezt választottam!! Mindenkinek sok sikert! Üdvözlettel Csocsesz!!

Kapás Boglárka

Köszönöm szépen a megkeresést, szívesen megosztom Veletek, hogyan éltem meg a kezdeteket és az utamat idáig.
Én 5 évesen kezdtem el úszni, és már a kezdetektől Egerszegi Krisztina volt a példaképem. Nekem Ő volt az, akit most Ti is kerestek valakiben, felnéztem rá, olyan akartam lenni, mint Ő. Láttam videofelvételeket arról, ahogy edz és ahogy versenyez, és mindenben utánozni akartam. Biztos voltam benne, hogy kellő kitartással és alázattal én is magas szintre juthatok. Bíztam magamban, a belefektetett munkában és a képességeimben. Ha nehézséggel kellett szembenéznem, akkor is tudtam, hogy erősnek kell lennem és le tudom győzni az éppen aktuális akadályt – minél több ilyen volt mögöttem, annál erősebbnek éreztem magam! Volt persze olyan, hogy elbizonytalanodtam és nem tudtam, elérem-e valaha a célom – ilyenkor nagy segítség volt a családom és a barátaim abban, hogy újra megtaláljam a motivációm és a HIT-emet saját magamban. HIT csupa nagybetűvel, hiszen szerintem ez az, ami a legfontosabb az életben. Ha elhiszed, hogy képes vagy nagy dolgokat elérni, az már félsiker! Ezután már csak meg kell tenned minden tőled telhetőt azért, hogy megvalósuljon az álmod. Lehet, hogy mások nem feltétlenül hisznek majd benned – így volt ez velem is, de nem szabad hagyni, hogy ez elvegye a kedved (valószínűleg ők sosem mertek nagyot álmodni).
Összességében egyébként szerintem nincs egy tökéletes, egységes recept a sikerre, mindenki máshogy közelíti meg – épp ezért fontos, hogy nyugodtan támaszkodj a saját megérzéseidre, mert más nem fogja tudni, hogy Neked mi a legjobb, csak Te.
A nap végén pedig, ha boldog vagy, az a legnagyobb siker.
Nagyon sok erőt és sikert kívánok mindenkinek a saját útjához, legyetek bátrak és kitartóak!
Sok szeretettel,
Bogi

Vaskúti István

Nagyon sok felkészülésre van szükség, hogy észrevegyük azt a lehetőséget, amelyet megragadva kemény munkával sikert érhetünk el.
Mindnyájan többé-kevésbé különbözünk egymástól. Aki sokféleképpen felkészült, az észrevesz olyan dolgokat is, amelyeket mások nem. Aki jól felkészült egy területen, az többféle összefüggést képes átlátni és megérteni. Ezekre a tulajdonságokra van szükség, hogy „jöjjön egy lehetőség”. Ezután további sok munkára van szükség, hogy a lehetőségből megvalósuljon a tervünk. Ez siker.
Ha szeretünk valamit csinálni, akkor azt könnyebb elvégezni, mint amit nem szeretünk. Ha a munkánk örömet okoz és sikerül elérni a célunkat, akkor ez még nagyobb siker. Ha a sikerünkkel másoknak is örömet szerzünk, az a legnagyobb siker!
Sok sikert és örömet kívánok!
Vaskuti István
olimpiai bajnok

Erdős Viola

Kedves Gyerekek!
Sziasztok, Erdős Viola vagyok, 20 éves.
Felszolgálóként és énekesnőként dolgozom, megfűszerezve apró modellkedéssel.
Nagyon pici koromban éreztem, hogy kicsit más vagyok, mint a társaim, sokan kiközösítettek, bántottak, megaláztak. A szüleim nem voltak gazdagok, próbáltak mindig mindent megadni a nagyszüleim segítségével, de sokszor így is kilógtam a sorból: a gyerek, akinek nincs okostelefonja, vagy a legmenőbb, legmárkásabb ruhája. Mindig arra neveltek, hogy nem az számít, milyen értékű tárgyak vannak a kezedben, hanem az, mi van a fejedben és a szívedben, az, hogy milyen ember vagy.
Sokat álmodoztam gyerekként, de valahol az volt az elmémben, hogy egy egyszerű falusi kislány kevés ahhoz hogy énekes vagy modell legyen. Sőt, sosem lesz pénzem a sok tetoválásra, amiről álmodom. Nagyon jó tanuló voltam, de egyszer valami megváltozott bennem, nem szerettem iskolába menni, kinevették az álmaim, ami nekem nagyon fájt… rossz jegyeket hoztam haza, és apukám azt mondta, ha így tanulsz sosem lesz pénzed tetováltatni, éneklésből úgysem élsz meg, modell csak akkor lehetsz, ha valakinek szétteszed a lábad… Nem akartam elfogadni a szavait… és akkor erőre kaptam. Nem tudtam, hogyan, de azt igen, hogy megcsinálom.
Hinnünk kell magunkban, sok-sok akadály jön majd, sokszor elbuksz és feladnád, de nem szabad! Az élet próbára tesz minket. Először apró célok kellenek, hogy legyen sikerélmény… aztán jöhetnek kicsit nagyobbak, amiért sokat kell dolgoznunk, de ha nem adjuk fel, akkor képesek vagyunk rá…
Nem szabad, hogy a célod egy kastély legyen hirtelen, észre kell venni az élet apróságait, amitől jobban érzed magad. Nem szabad mindig mások elismerésére várnod, nagyon sok rosszindulatú ember van, aki hátráltatni próbál majd, de neked töretlenül, sok-sok erővel haladnod kell, és ezek az emberek nem tarthatnak vissza, minden nap adj hálát azért, hogy fedél van a fejed felett, a családért, ételért, barátokért, hogy tanulhatsz. Mert ha hálás vagy kis dolgokért és azokat meg tudod becsülni, bevonzod a jót! Légy önzetlen, ha tudsz, segíts másokon, tiszteld a tanáraid, a családod, a körülötted lévő embereket, ne legyen benned utálat se bosszú…ha törekszel a jóra, és keményen dolgozol a céljaidért, akkor határ a csillagos ég.
Egy saját rövid idézettel zárnám le: „Soha nem adom fel a harcot, én nem mutatok hazug arcot, ez vagyok én és tudom jól, az álmokban nincs határ.”

Postás Józsi

Az igazság az, hogy mivel én csak teszem a dolgom, így külön megtisztelő, és meglepő, valamint mérhetetlen nagy öröm, hogy esetleg én is példakép lehetek másoknak, legfőképp nektek!
Ugyanakkor itt már azt is érzem, hogy ez egy nagyon nagy felelősség is egyben, hiszen nem mindegy, hogy mit kommunikálok, mondok vagy írok és azt hogyan és mennyire inspiratív módon teszem.
Mivel nekem is voltak és vannak példaképeim, így teljesen át tudom érezni, hogy milyen szándékkal kerestetek meg, és ha ti azt érzitek, hogy én talán tudok valamennyi útmutatást és útravalót adni az Élethez, azt örömmel teszem!
Hozzá kell tennem, hogy az nem biztos, hogy az én életutam a legmegfelelőbb inspiráció, de igyekszem leírni, hogy az életemben mik, kik voltak azok a személyek és igazodási pontok, amelyek nekem segítettek, vagy esetleg azok a személyek, akikre felnézve elindultam ezen a rögös úton.
A mai napig azt még mindig csak remélem, hogy talán jó úton haladok, hiszen mindig van hova fejlődni!
Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen nehézségei vannak ennek a hivatásnak, mivel sajnos ez egy elég bizonytalan pálya.
Viszont!
A nehézségek megtanítanak arra, hogy mindig fejleszteni kell a tudást, s mivel felgyorsult a világ, naponta frissnek és piacképesnek kell lenni!
Tenni kell a dolgunkat és esetleg figyelni a Nagyokat, a legendákat, akiktől tanulhatunk, vagy akik már sajnos nem élnek. Én az életútjukat felkutatva és megismerve akár egy interjú kapcsán, akár egy könyv elolvasása kapcsán szinte folyamatos az érdeklődési köröm
De akár, ha úgy hozta az élet, hogy esetleg valahol összehozott egy legendával a sors egy adott rendezvény alkalmával azért egy vagy két Bölcs mondatra én mindig is fogékony voltam.
Jó útmutató volt és sok esetben meg is fogadtam a Nagyok tanácsát!
Volt szerencsém dolgozni Szenes Ivánnal is, akitől rengeteget tanultam, sőt baráti viszonyban voltunk!
Most is figyelem a színpadi emberek, zenészek, színészek munkáját, viselkedését, hozzáállását a szakmához és a színpadhoz, de persze csak olyan tud inspirálni, akire felnézek és aki számomra érdekes és szimpatikus és EMBERI
Egyébként mindig tanulunk egymástól akarva-akaratlanul is.
Volt, amit ellestem kollégáktól, hasznos dolgokat, de volt olyan helyzet is, hogy tőlem lestek el valamit.
De ez így egészséges.
Tenni kell minden egyes nap ezért a hivatásért, de nem erőből és kényszerből, hanem szívből!
Amíg ez a motor hajt előre, addig talán nincs nagy baj!
Alázatosan igyekszem tenni a dolgokat, tenni az álmaimért nap mint nap, amit még gyermekkoromban megálmodtam! Természetesen csakis a realitások teljes tudatában.
A mindennapok egyébként tele vannak jó és rossz döntésekkel, folyamatos agyalással is és mellette igyekszem mindig több lábon állni a mindennapokban!
Valamint van egy számomra bölcs mondás, ami végigkíséri az életemet:
Két lábbal a Földön járni és EMBERNEK maradni mindig, minden körülmények között!
Még ha a gépezet néha be is darál minket, nekem van egy értékrendem, amiben szocializálódtam. Ezért én mindig azt éreztem, hogy nekem mindig minden sokkal nehezebb volt mert sokkal többet kellett tennem az adott dolgaimért (sikerért, álmokért vagy egyéb más dolgokért)
De talán ez így van jól.
Célok, hit, kitartás, szorgalom, alázat, kreativitás, csapatmunka és szerencse, valamint jó és rossz döntések nélkül az biztos, hogy nem mentem volna semmire és mivel vallásos vagyok így tudom, hogy a Jóistennek is sokat köszönhetek, még ha ez sok esetben furcsa is lehet sok ember számára.
Én nagyon hiszek ezekben a dolgokban, mert az életemben nagyon sok sorsszerű dolog történt!
Semmi nem történik hiába!
Jelenleg jó családi hátterem van és ez nagyon fontos! Fontos, hogy az ember ebben a stresszes zenei világban meglelje a lelki békéjét.
Kell, hogy meglegyen a nyugalom szigete, ahova vissza tud vonulni, ha alkotni kell vagy szeretne, esetleg rendszerezni a jó gondolatokat és persze erőt gyűjteni egy hosszú és kimerítő hétvége vagy turné előtt.
Jelenleg van egy jó csapatom, akik a zenei dolgaimat segítik. Olyan emberekkel vettem magam körül, akik ugyanúgy akarják a célt, mint én!
Nekem viszont még náluk is jobban kell akarni, de az biztos, hogy a közönség nélkül ez az Álom semmit sem ér! Nélkülük ugyanúgy nem mennék semmire sem.
Kívánok nektek további kitartó szemlélődést, az élethez pedig sok szerencsét és azt, hogy mindegyikötök megtalálja a helyét a világban és persze az életben. És ha vannak álmaitok, semmi sem lehetetlen, ha megvan bennetek a hit és vannak céljaitok!
Köszönettel.
Fraller József
Postás Józsi